Giroszkóp

Anno 2001 nyara volt, mikor is a húszas éveinek elején járó, általában a felettébb bölcs "nem viszed semmire, ha meg nem komolyodsz" típusú jelzőkkel lesajnált Ó. Gy. (én) — némi nyomásra — az átlagos hülyeségeinél is nagyobbat bénázott: elutazott Törökországba. Mégpedig busszal, a tripet pedig — ha már úgyis útba esik — egy 4 napos bulgáriai nyaralással fűszerezte meg.
Budapestről indultunk, a Hősök Terétől, a Fekete-tenger partján fekvő Albena városka volt a végcél. A 20 órás(-nak mondott) buszútról én most szándékosan nem írnék semmit, mindenkinek fantáziájára bízom, hogy megtippelje: mennyi lehetett a tényleges menetidő, hány éve reggelizhet sofőrünk fokhagymás kolbászpálinkát (kommentben lehet tippelni, esetleg saját élményeket megosztani)... Ja, és utastársaim ozsonnája, hát az sem volt éppen diszkrét vagy ínycsiklandozó. Hanem inkább indiszkréten hányingerkeltő.

Másnap megláttuk (messziről, pár pillanatra) tengert. Aztán bedöccentünk a kisvárosba is (kép lent).

A városnak ez a része úgy nézett ki, mintha egy hatalmas úttörőtáborba tévedtünk volna. Semmi luxus, semmi felesleges nagyzolás, semmi hivalkodás. Pure Bulgária, a maga természetességében, múltjának minden örökségével, pont ezt akartuk látni-átélni. Arra is ügyeltek, hogy végig kellő távolságra legyünk a homokos parttól.

Végállomás, nem megy tovább! Délceg buszunk büszkén gördül be a bal oldalon látható parkolóba. Az utasok boldogok, széles mosollyal arcukon alig bírják kipakolni csomagjaikat a buszból. "Azért szólhattál volna, mielőtt nekiállsz itt cókmókolni" — mondja egyik sofőrünk. Erre a mondatára tisztán emlékszem, hiszen személyesen nekem szánta, igaz ez már a visszaúton történt, a bepakolásnál. Mindegy. Magyarok között természetesnek nevezhető bánásmód.

Irány a balra látható recepció. Itt kaptuk meg a kulcsokat, volt eligazítás, ki hol fog megszállni. Ha mondjuk 10 évvel korábban érkezünk, itt kellett volna felvennünk a tábori egyenruhát és a vörös nyakkendőt. De mi, 2001-ben nagyon jól jártunk, hiszen érezésünkkor az előre lefoglalt kétcsillagos deluxe-bungalók (jobbra) már megteltek, így nekünk csupán három csillagos-teraszos jut — és ezért egy fillér felárat sem kell fizetnünk! Ráadásként még egy üveg bort is kaptunk ajándékba, ellensúlyozandó a malőr.

A recepció, egy másik kameraállásból. Itt, ebben az épületben lehetett volna pl. hűtőszekrényt bérelni a deluxe-bungalókba — mondjuk arra az esetre, ha olyan a csóró vendég, hogy nem a strandon, hanem a helyi kis boltban kénytelen venni a sört/bort/üdítőt (ad absurdum otthonról hozza), ám emellé viszont olyan igényes, hogy hidegen akarja inni. Mi még csóróbbak leleményesebbek voltunk: csapvízzel hűtöttük a helyben vásárolt sört; bizony, nem hagytuk magunkat, jól átvertük ezeket a vendégek kizsákmányolására specializálódott imperialistákat!

Elindultunk, hogy megkeressük a deluxe-bungalónkat!

Egyre inkább távolodunk a tengerparttól...

És sehol a mi jól megérdemelt deluxe-bungalónk! Ez itt nem az! Hanem valami más célt szolgáló intézet pihenőháza.

De kanyarodik az út, és íme az előbbi nyaraló — a tenger felől nézve. A tenger persze innen sem látszódna. Csak hallatszódna! 30 méterrel alattunk ugyanis ott egy "Cafe Bar" (a történetet közelebbről ismerők pontosan tudják, mit jelent az, amikor Ó. Gy. egy "Cafe Bar" feliratú vendéglátóipari egységet említ).

Kicsit aggasztó, ez a házikó rohad. Senkinek nem hiányzik egy 180 fokos örökpanoráma a Fekete-tengernél.

Kissé kábán tovább kószálva (nem, nem mentünk le az előbb emlegetett "Cafe Bar"-ba) az úton feltűnnek újból a deluxe-bungalók.

Ujjé, a tenger! Az egyik deluxe-bungalót csúnyán letagelték unatkozó anarchista huligánok; íme az eredmény, amikor a magából kivetkőzött ösztönlény szabadon garázdálkodhat.

Megtaláltuk, ez a mi deluxe-bungalónk! A közvetlen közelében lévő fák tökéletes búvóhelyet biztosítottak élővilágunk alacsonyabb fejlettségi szintjén álló fajainak (szúnyog). Tökéletes prédák voltunk számukra, ha este kicsücsültünk a teraszra. És ha még a lámpát is felkapcsoltuk a teraszon... Sörözni, kártyázni, hallgatni a hullámok morajlását; ez lenne a válasz, ha — az egyébként soha nem megejtett reklamációnkkor — a személyzet valamelyik okos tagja megkérdezné: akkor minek ülnek ki a teraszra...
Milyen szépen felkúszott a borostyán a teraszra, igaz? Ennek örömére pedig milyen sok szép hangya nézte átjáróháznak ezt az épületet! Senki nem szólt nekik, hogy ez nem az ingyenes pálya-szakasz, hanem egy deluxe-bungaló!
És nem, végül nem vertük át az imperialistákat. Második napra ugyanis elfogyott a víz, és nem volt mivel hűteni a sört. Reklamáltunk, természetesen a víz nem jött meg — basszák meg, fürödjenek a tengerben, mondták a hátunk mögött.
Egy hétig (ez buszos nyaralás esetében öt napot jelent) maradhattunk volna, de mi már három éjszaka után továbbálltunk Törökországba — nem vártuk meg, hogy a villany is elmenjen...

Na jó, most kissé jogosan mondjátok, hogy miért ilyen pesszimista ez a poszt. Hogy miért nem vagyok píszí, mutassak már valamit az érem másik oldaláról is! Íme, mutatok legott. A kontraszt kedvéért. Hogy hogyan is kell kinéznie a három csillagos hotelnek — és környezetének. Ez itt a tehát a három csillagos kategóriába sorolt Hotel Orhidea, 5 perc sétára a deluxe-bungalóktól. Kivilágított, rendezett utak (hogy miket bírok néha írni), és liget; légkondi minden szobában. Víz, áram — gyanítom — nem megy el.

Ez meg itt a Hotel Kompas, szintén három csillag! Egyébként reggelizni ide kellett átjárnunk, a deluxe-bungalóknak ugyanis nem volt étkeztető helyisége, csak reggeli az árban.

Vagy — ha már apróbb épületekre osztott szállásról van szó, itt a Hotel Magnolia Garden, szintén kb. 5 perc séta, hogyhogy nem, ez is három csillag. Zárójeles megjegyzés: egy magnolia gardenről (így, csupa kisbetűvel) mondjuk nekem sem télies nyírfák, hanem speciel valami egészen más kép ugrana be így elsőre, de a deluxe-bungalók és a lenti miliő között is érzek legalább annyi különbséget. Feel the difference!

A tengerpart egyébként ilyen. Ez egy kora tavaszi fotó; képzelj hozzá égszínkék eget, azúrkék tengert és 179800 hülye németet napozóágyat, ilyen lesz minden nyáron.

A város központja, szezonon kívül.

Képek forrása: Google

Nye kuritty, itt még nincs semmi, majd lesz. Hagyma, csípős, minden jön!

Iskender kebap, Azerbajdzsán, Baku